Előfordul, hogy az ember lánya kiszakad a családjából – külföldi tartózkodás miatt, vagy mert a szerettei elutaztak, melegebb tájakon élve ki vakációzási hajlamukat.
Az is előfordul, nem is ritkán, hogy szappanoperákért nem kell a szomszédba menni (értsd: bekapcsolni a televíziót), mert ott zajlik az ember orra előtt, fergeteges balhék és drámák tudnak kerekedni egy fatális félreértés, örökség vagy egy tetszőleges, csip-csup apróság miatt.
Aztán olyan is van, hogy „felülről” hozzák meg a döntést, melynek értelmében egyedül vagyunk kénytelenek tölteni a Karácsonyt: szeretett hozzátartozóink sorra eltávoztak és csak mi maradunk, hírmondóba, ékes bizonyságául azoknak, akik nincsenek már közöttünk.
És, igen, olyat is láttunk már, hogy a családtagok oly gyermeteg módon tudnak viselkedni, hogy az ember inkább úgy dönt: otthon marad. Vagy csak igen limitált időre ugrik át a családnak nevezett mutáns lények társaságába, hogy aztán otthon nyalogassa sebeit.
Mindegy is, mi az oka, amiért egyedül maradtál: idén csak Te vagy meg a műfenyő. Mit tesz ilyenkor minden normális ember? Bedepizik. Tüntet. Ellen-karácsonyt szervez: nincs fa, se sütemények, se ajándék („minek, úgysem kapok!”), semmi, ami picurit is az ünnepekre emlékeztetne. Úgyis az orrunk alá dörgölik a kirakatok, a teli szatyrokkal járkáló emberek, a dühödten vásárló anyukák és óriásmacit cipelő apukák. A dísztélapók. Az idétlen ajtódíszek. Az éneklő ádventi koszorú (ha elé állsz, énekel és pislog is). A facebook béna posztjai. Minden, de minden a Karácsonyra emlékeztet! Mi fog el Téged minderre? Depi a javából!
Pedig a boldogság választható. A depi is. A szeretet is. Még az is ,hogyan töltöd a Karácsonyt (akár egyedül vagy, akár nem). Íme néhány tipp, hogy hogyan varázsold 2013 kissé döcögősen induló Karácsonyát szebbé, jobbá, boldogabbá.
Az adventi bejegyzésemben már volt róla szó: a tárgyak sokat segítenek. Egyedül karácsonyozol? Na és? Attól még a karácsony legyen Karácsony! Add meg a módját. Tedd ki az összes fellelhető karácsonyi díszedet, gyújt meg a gyertyákat, állíts fát, ha szereted, vagy legalább fenyőágakat. A Karácsony legyen ünnep, bárki is légy, bárhogyan is légy. Hidd el, nem karácsonyozni és egy sivár lakásban tölteni a december 24-ét (és a 25-ét és 26-át) sokkal rosszabb, mint megadni a módját és szép, díszes lakásban ébredni.
Akarom mondani: szép, tiszta és díszes lakásban ébredni! Az ünnepi hangulathoz hozzátartozik a rend és a tisztaság. Még mindig nem késő seprűt és porszívót fogni, netán ablakot pucolni és a felmosófát mikrofonként használva hangosan eldalolni a jingle bells-t.
Már hallom is, hogy azt mondod: „magamra nem sütök.” Nem? És miért nem? Magadat nem szereted annyira, hogy összeüss egy óra alatt valami mesés sütemény-költeményt? Egy csokis-mogyoróst? Egy habkönnyű gyümölcsöset? Ugye máris szétfut a nyál a szádban? Most van csak igazán itt az ideje, hogy megédesítsd ezt a kissé különösre sikerült Szentestét, nem?
Igaz ugyan, hogy egyedül vagy, de nem teljesen egyedül. Habár most mindenki a családjával tölti a szentestét, ezek a napok is elmúlnak, jönnek a barátnők, szomszédok és bármennyire is nem várod, meg fognak ajándékozni. Legyen otthon valami, amit a váratlan ajándékozóknak cserébe átadhatsz. Ezenkívül, ha igazán örömteli perceket szeretnél csempészni a Karácsonyodba csempészni, akkor már vettél is magadnak valami fantasztikus karácsonyi kis meglepetést, igaz? Hiszen Karácsonykor a szeretteinket ajándékozzuk meg – és a lista legeslegtetején MI kell, hogy álljunk.
Akár hiszed, akár nem, szenteste hiába vannak az emberek a családjukkal hivatalosan, ők is besokallnak egyszer. És mit csinálnak, ha elment az ünneplő rokonság? Úgy ám, leülnek a facebook elé. Tehát csak azt ne hidd, hogy tökegyedül leszel! Éljen a XXI. század, éljen a fészbúk, csüccsenj le chatelni kicsit és máris múlik a bánat.
Amit egy egyedül karácsonyozónak szigorúan tilos: olyan gondolatokat táplálni, amik arra sarkallnak, hogy rosszul érezd magad, avagy…
-Tilos túl sokáig elidőzni avval a gondolattal, hogy vajon mit rontottál el a családodban, amiért ilyenek lettek a viszonyok. (Ha tudod, hogy elrontottál valamit, a Karácsony nagyon is alkalmas a problémák megbeszélésére – ilyenkor mindenki türelmesebb és hajlamosabb megbocsátani.)
– Túl sokáig agyalni azon, vajon a családod miért bánik veled így. (Az emberek sokszor irracionálisan viselkednek, gondolkodhatsz akár 10 éven át, akkor sem fogsz rájönni az indítékaikra.)
– A fogyókúrádat túlságosan felborítani avval, hogy bánatodban befalsz egy egész tálca süteményt (nem hagyva egy morzsát sem a váratlanul bekukkantóknak).
– Azon filózni, hogy más épp most bontja ki az ajándékait, míg te egyedül kuksolsz a hideg lakásban. (Nosza, bontsd ki Te is azt az ajándékot, amit vettél magadnak és már réges-rég vágytál rá. Megérdemled, vagy nem?)
– Azt gondolni, hogy senki sem szeret. (Még ha így is lenne, akkor is Te szereted magad, ugye? Töltsd el ezt az estét úgy, hogy most kettesben lehetsz önmagaddal, ami végtére is a legeslegjobb társaság!)
– Szenteste egyedül van? A gondolataival?
– Én úgy mondom, hogy együtt vagyok Istennel meg azokkal, akiket magamban hordozok, és ez egy picit sem rossz nekem. Bennem nagyon elevenen élnek a kapcsolataim, és olyan kimeríthetetlen erőforrást adnak, hogy tudom, ha egyedül vagyok, akkor is tartozom azokhoz, akiket szeretek, és akik szeretnek. Ha nem mosolyog rám éppen senki, vagy egyedül eszem a vacsorámat, akkor is tudom, kikhez tartozom. Ennek a belső meggyőződése elkísér, és megerősít abban, hogy az élet szép.
