Ha valaki rosszul alszik, vagy legalábbis volt néhány végigvirrasztott éjszakája, egész biztosan egyetért velem, hogy az éjszakai történések valahogy sokkal bonyolultabbak, mint a nappaliak. Éjszaka “élni” (azaz fent lenni) sokkal nehezebb, mint nappal és nem csak azért, mert álmosak vagy.
Nappal az embernek dolga van, jön-megy, dolgozik, emberekkel találkozik, egyszóval él. Éjjel viszont nem ez a helyzet.
Álmatlanság – csak egyensúly kérdése?
Ha mind az éjszakához, mind a nappalhoz hozzárendelünk 1-1 ősprincípiumot a kínai filozófia szerint, akkor a nappal lenne az élet férfias vagy yang pólusa, míg az éjszaka a yin, azaz a nőies pólus. A mi társadalmunk viszont szereti kitaszítani, vagy legalábbis kevésbé “komolyan venni” a nőies princípiumot – ezért is viseli oly sok ember nehezen az alvásproblémáit. Hiszen éberen kell végigélni az élet yin, vagyis nőies oldalát.
Mi is az a nőies oldal? Mit értünk egyáltalán női és férfi princípiumok alatt?
A férfi princípium, a yang
A kínai filozófiában a yin és yang egy jelkép, mely a természet megfigyelésén alapul. A yang szó azt jelenti: “a hegy napos oldala”. Az ehhez hozzárendelt égitest a Nap, yang-tulajdonságok pedig: mozgás, uralkodás, dominancia, világos, meleg, egyszerű, elülső, a hozzárendelt napszak a nappal, égtája pedig a Dél.
A női princípium, a yin
Yin tulajdonságok: passzív, stabil, nyugodt, engedelmes, hideg, nedves, ívelt, égtája Észak, hozzárendelt napszak: éjszaka. A jobb agyfélteke működése például inkább yin működésű, a szó eredeti jelentése “a hegy árnyékos oldala”.
Világítunk ezerrel
Alapesetben mindkét pólus egymással harmóniában működik a világban és az emberben, egyik a másikból alakul, hol egyik “uralkodik”, hol a másik, mindig a helyzetnek megfelelően, egymást nem zavarva, egyensúlyt és békét teremtve.
Hát ebbe a rendbe barmolt bele az Ember és ha megfigyeljük, világunk egyértelműen a férfi pólus felé “húz”: az éjt nappallá tesszük, vagyis világítunk ezerrel, megteremtve ezzel a feltételeket ahhoz, hogy éjszaka is aktívak legyünk, csak a fejünket használjuk és semmi mást. Lenyugodni már nincs is időnk. Álmodni, az álmokon merengeni, érezni, a világ menetét és az eseményeket passzívan elfogadni meg pláne nem. A nyüzsgés inkább ínyünkre van és sokkal egyértelműbb, avval már nem nagyon tudsz mit kezdeni, hogy “éjszaka van, ámde még mindig nem alszom”.
Hogyan segít a két őselv megértése az alvászavarok kezelésében?
Elvileg az ember nagyon könnyen vált egyik pólusból a másikba, aktivitásból passzivitásba, ébrenlétből alvásba, főleg, ha még a körülmények is rásegítenek, például odakint lemegy a nap és besötétedik. Az alvászavar egyértelműen megmutatja, hogy a felborult, megzavarodott a rend. Vagyis elsikkad az életedben a nőies princípium valamiért (persze a világ sem ezt támogatja, úgyhogy nem nehéz egy yang-túlsúlyos életet élni). Annyi a feladatod, hogy hívd vissza vagy hívd meg a yin-t az életedbe. Éjszaka, ha nem tudsz aludni, sokszor már hiába csalogatod, mert az alvásnak magától kell megtörténnie (emlékszel, a yinhez rendelt tulajdonság a passzivitás, az alvásért tenni nem nagyon tudsz, hiszen a cselekvés aktivitást feltételez).
A nappalnak sem csak aktív időszakai vannak, hanem annak is vannak egy lüktető-elcsendesülő időszakai (ha az ember bioritmusát megnézed, ott is ritmikusan, szinte óráról órára változnak az aktív és a passzívabb időszakok). Próbáld meg tudatosan követni a nappalnak ezeket az időszakait: mikor van pörgés és mikor leállás, lelassulás, idő a beszélgetésre, kicsit a lazításra. És tedd fel magadnak a kérdést: hagysz-e időt magadnak minderre? Hagysz-e időt, pár percet is akár, az elcsendesülésre, a lazításra, az önmagadra figyelésre? Vagy mindig pörgeted magad valamin? Az éjszakát nappal lehet a legjobban ápolni, ha a nappalodban teret adsz kicsit a pihenésnek, ez éjjel már tényleg magától fog jönni.
Úgyhogy, Kedves Álmatlankodóm: Jó éjszakát, szép álmokat!
Alvásfázisokról, alvásritmusról itt találsz még olvasnivalót.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.