A vágy és nem-cselekvés feszültsége
“Le kéne már szokni a cigiről.”
“Ki kéne költözni külföldre és ott munkát keresni!”
“Többet kéne mozogni, de…”
“Meg kéne neki mondani, hogy…”
“Beszélnem kéne vele.”
Ismerősek a fenti mondatok? Mit teszel, miután a fenti mondatok elhangzanak?
Puding-lét
Lelkesen hozzáfogsz, rögtön felhívod az első edzőtermet, aminek feldobja a gugli az oldalát és odamész? Nos, ez esetben Te kivétel vagy, mert a többség sajnos semmit nem tesz, hiába tudja, mit kéne tennie, mégsem. Mondogatja, hogy kéne, aztán semmi sem történik.
Ezt nevezem én puding-állapotnak, amikor érzed a vágyat, hogy tenni KÉNE valamit, de nem csinálsz semmit. Hogy miért? Ki tudja, ezer okot lehet rá találni, hogy mit miért nem teszel meg.
Vágyad tárgya
Minél több érvet és kifogást keresel, annál nagyobb lesz a feszültség a vágyad tárgya (le kéne szokni) és a valóság közt (csak ülsz, mint egy zsák puding és nem csinálsz semmit). Ez a feszkó simán felőrölhet, megbetegíthet, még akkor is, ha hozzászoktál ehhez a feszültségszinthez. Mert a nem-cselekvéshez is hozzá lehet szokni, ahhoz a feszültséghez, ami tettekre sarkall és amit nap mint nap elfojtasz. Sőt, ettől a feszültségtől akár függővé is lehet válni: megkerülöd és amolyan “csinálós” ember leszel (szebb szóval aktív), aki jön-megy, nyüzsög az életében, rengeteg mindent csinál, de épp a lényeget nem érinti. Nem javítod meg a házasságod, nem kérsz bocsánatot, nem hívod fel, nem szólsz, nem mész edzésre, nem szoksz le stb. Jah, és mindeközben nem alszol. Mert épp túlpörgetted magad aznap is, és aznap sem tudsz mit kezdeni avval, ami éppenséggel a lényeg volna. Azt az egy lépést nem léped meg, inkább teszel ezer másikat. Vagy egyet sem.
Megéri?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: