Asszem ebből aztán folytatásos bejegyzés lesz… Olyan sok embert találtam, akinek hozzám hasonlóan ingadozik a vércukorszintje, mely hajlamossá teszi az alvajárásra. Bővül tehát az alvajárók és az alvaevők tábora.
Alvajárók, alvaevők
Nem viccelek, de hogy még komolyabb legyen, elmesélem, velem mi van. Először is, ha szerencsém van, felébredek hajnalban arra, hogy farkaséhes vagyok, mardos a gyomrom az éhségtől. Hogy ez miért szerencse? Azért, mert van, hogy nem kelek fel, hanem…
…alvajárok!!!
Hajnalban, de még inkább lefekvés után megvacsorázom még egyszer. Külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy teljesen magamnál vagyok, még beszélgetek is.. és közben eszem. Csokit, kenyeret, felvágottat, csipszeket, néha még egy sört is legurítok mellé.És másnap minderre nem emlékszem, csak a furcsa ízt érzem a számban vagy épp ott virítanak a vacsora romjai: csokipapírok, morzsák, mosatlan edény.
Evvel két bibi van, az egyik, hogy másnap nem emlékszem a vacsora-orgiákra, a másik meg az előzőből következik: álmomban, alvajárva nem vagyok olyan jó kislány, mint ébren és vacsi után nem mosok fogat. Arról nem is beszélve, hogy szinte mindig junk food-ot eszem, csupa szemét kaját, melyeknek azonban EGY közös nevezőjük mindig van: a gonosz SZÉNHIDRÁT.
Inzulinrezisztencia és alvászavarok
Némán tűrtem a saját alvajárós kilengéseimet. Bevallom, először eléggé megijedtem, hogy mi van. Ha ilyen komplex cselekvéssorozatra képes vagyok, mint az evés, alvás közben, úgy, hogy minderre nem emlékszem, mi jöhet még? Ártatlan néniket fogok leütni az utcán, netán ledér öltözetben flangálnék közterületen, esetleg meggondolatlanul telefonálnék ismerőseimnek olyat, amit aztán nem tesznek ki az ablakba? Hát ez több, mint ijesztő!
Sok idő után (éppen ma) rájöttem, hogy ennek hátterében mi áll.
Az inzulinrezisztencia. Vagyis én sosem fogok mást csinálni alvajárva, mint enni, e tekintetben megnyugodhatok. Ha meg el akarom múlasztani az alvajárást, helyre kell rakni a vércukorszintemet, de sürgősen.
Mi az az inzulinrezisztencia?
Röviden és velősen: nem a hasnyálmirigy kiválasztó képességéről van szó (mint a cukorbetegeknél), hanem a sejtek cukorfelvevő képességéről. Mivel a sejtjeid cukorral táplálkoznak, nagyon fontos, hogy mennyi cukrot tudnak felvenni, vagy hogy fel tudnak-e cukrot venni egyáltalán.
Aki ebben a betegségben szenved, annak sokkal több inzulinra van szüksége ahhoz, hogy a szervezet vércukorszintje a normálisnak megfelelő legyen. Ez azért pech, mert a magas inzulin-szint rémes tüneteket vált ki, melyek nem mindenkinél egyformán erősek.
Mik a tünetek?
– szívdobogás kaja után
– gyengeség, fáradtságérzet (kajakóma a nap legkülönfélébb szakaszaiban)
– remegés, izzadás
– látászavar, homályos foltok táncolnak a szemed előtt
– koncentrációs zavar, fejfájás
És, amit nem szoktak leírni…
(még a patika.com-on sem találtam), hogy az éjszakai nassolásoknak (alva vagy ébren), rendszeres felébredéseknek is ez lehet az oka. A magas inzulinszint (ergo alacsony vércukor) ugyanis ingerültséget, zavartságot okoz – miért ne okozna alvajárást is? Vagy éppen alvászavarokat – tehát nem ámokfutsz a hűtőig és vissza, hanem “csak” szimplán felébreszt az éhség vagy a nyugtalanság. Nem mindenki tudja egyformán érzékelni a vércukorszint süllyedését. Van, aki csupán annyit érez, hogy nyugtalan, rosszkedvű, zavart vagy csak szimplán valami “nincs rendben”.
Alvajárók, Álmatlankodók, Gyakori Felébredők figyelem!
Feltétlen vizsgáltassátok ki magatokat, amennyiben napközben a fenti tüneteket észlelitek magatokon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: