Kiégés

Ha zavar az alvászavar…

Kiégés vagy más néven: burn out szindróma

A test egyszer csak fellázad. Ha nem a test, akkor a lélek. Olyankor kifekszik az ember, testben és lélekben meggyötörve húzza-vonja magát a hétköznapok lomjain, hónapokig, évekig, míg egyszer csak halk sistergéssel alszik el belül a lelkesedés utolsó kis lángnyelvecskéje is.

Kérdés csak az (és ez lenne a titok nyitja), hogy miért is csináljuk. Mert mindegy, miben, mitől égünk ki véglegesen, vesztjük el az életkedv maradék morzsáit, a lényeg, hogy mindennek ellenére csináljuk. Mindegy, mit csinálunk, azt csináljuk ínunkszakadtáig.

Egyszer csak elszakad

Kialszik a láng, elszakad a cérna, betelik a pohár. A sok kell, a sok muszáj, a sok “most nem lehet szabira mennem“, a fogadkozások, hogy “csak még egy kicsit bírom“, míg meg nem kapom a prémiumot, a másik állást, míg a gyerek nagyobb nem lesz, míg meg nem gyógyul a Mama, míg fel nem épül a ház… Csak még egy kicsit kell kibírni, és vége, hátradőlhetek, pihenhetek és minden jó lesz.

Vagy, ami még rosszabb: nem látod a végét, nincsenek önmagadnak kijelölt határidők, amit egyre csak tologatsz, nincs semmi, csak sötét kilátástalanság. “Ennek már sosem lesz vége, így fogok megdögleni” Mindegy, mit érzel, akárhogy is tiltakozik egy hang belül, csinálod akkor is, mert csinálni KELL, mert nincsen más.” Nem mondasz fel, nem szünteted meg a céget, nem hagyod ott a másod- vagy harmadállásod, mert akkor miből fogsz megélni? Neveled a gyereket, mert ki gondoskodik róla, ha te nem? Ápolod a Mamát, mert nélküled elkóricál és rosszabb napokon még kikelni sem tud az ágyból. Nem válsz el, mert különben mi lesz a gyerekekkel? A Házasság szent eszményével? Mit mondanak majd mások? Nincs felmondás, nincs válás, nincs megállás, nincs pihenő. Ördögi kör, egy rémálomban felbukkant rémséges spirál, mely magába szippant, egye beljebb és nincsen megállás.

A kiégés fázisai

Első felvonás – a remény

Tehát adva van egy rémségesnél is szörnyűbb élethelyzet, mely makacsul követ mindenhová – nincs kitörési pont, nincs megállás, nem szállhatsz ki a mókuskerékből. Nincs kitörés, csak betörés. Beletörődés van. Előbb lázadsz (első felvonás), keresed a kiutat, a megoldást, minden követ megmozgatsz, minden ismerőst felhívsz, járod a hivatalokat, ötezerszer is elmagyarázod, mi is a szitu, mi-merre-meddig, és eltűröd a fejcsóválást ,a rosszallást, mintha ennek az egész helyzetnek te lennél az egyedüli okozója, eltűröd a beszólásokat, az elszólásokat, a negatív felhangot. Tűrsz, majd az épületből kilépve a hátuk mögött szitkozódsz. Aki ígéri, hogy segít, az sem segít valójában, csak ígérget. Állást, lakást, ingyen helyet a nyugiklubban, olcsó ápolónőt, van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Hálát rebegsz már az elhangzott puszta ígéretért, az üres szavakért, már azért is hálás vagy, hogy egyáltalán fölmerültél a segítőkész idegen gondolataiban, mint téma, vársz … még mindig vársz, és nem történik semmi.

Második felvonás

Beletörődtél?

Már nem lázadsz. Nem is szitkozódsz: attól csak felmegy a vérnyomásod, piros lesz a hajad tövéig. Már nem keresed a lehetőségeket: tudod, hogy minden megmarad a puszta ígérgetés szintjén. És belefáradtál a célozgatásokba, magyarázkodásba – az egész életbe. De nem lehet összeesni, lefeküdni, kipurcanni – még a halált sem adják olyan könnyen! Csinálni kell, tovább, tovább, mert ételt kell az asztalra tenned, mert nem lehet, nem tudod otthagyni, csupa nem lehet és sok-sok muszáj. Csinálod, mert nem tehetsz másképp.

Harmadik felvonás

Kitörsz, ha megtörsz?

Kis megfázások

Ezek már az utolsó körök. Hol síró-, hol röhögőgörcsöt kapsz, annyira gyűlnek a problémák. Már a legegyszerűbb dolgot sem tudod elintézni, mert mindig közbejön valami. Semmi sem úgy megy, ahogy szeretnéd, semmi sem megy simán, persze másnak igen, neked nem. Mintha az Élet kifejezetten arra játszana, hogy téged kicsináljon. Na ja, Isten nem bottal ver…
És akkor elérkezik az a bizonyos pont. Ez vagy feltűnő és látványos, pl kirúgnak, Mama még inkább ágynak dől, Feleség (Férj?) most már nyilvánosan is csal, hatalmas a hajcihő vagy észre sem veszed, mikor jön el az a bizonyos fordulat, csak szimplán ágynak dőlsz. Kis megfázások. Egyik a másik után, kigyógyulni esélytelen. Lehet, hogy észre sem veszed, csak amikor már nínózva robogsz a kórház felé, akkor fontolgatod, hogy tán jobban oda kellett volna figyelni a makacs köhögésre. Meg a nemalvásokra. Talán mégis időt kellett volna szakítani, hogy elmenj az orvoshoz. Esetleg a szervezeted csodálatos módon kitart, csak épp lelkileg rogysz össze és inkább egy zsákba varrt akaratnélküli pudingra hasonlítasz, mint aktív, tevékeny emberi lényre. Hiába a vasakarat, elkopott a kard, kifogyott a benzin, az akksi lemerült. feladtad. Itt a vége, fuss el véle, végképp elfáradtál.

Ezt hívják, kérem szépen, kiégésnek. Burn out, de nevezhetnénk kick outnak is.
Tanulság? Az nem sok van. Ha van is, csak annyi, hogy látni kéne, mikor kell megállni. Meg tudsz állni? Nem mindig. Tényleg van olyan helyzet, mikor nincs megállás, csak menés van, csinálás van, végkimerülésig.

Jótanácsok végszüksége esetére

És a jótanácsok? A megszívlelendők? Vannak?
Vannak. Keress segítséget! Ne add fel! Attól még, hogy TE személy szerint nem látod a kiutat, még nem biztos, hogy nincs is. Több szem többet lát alapon keress hasonló helyzetben lévőket, hátha nekik vannak infóik. Hagyd abba a panaszkodást, csakis olyan embernek mesélj a gondjaidról aki segíteni is tud benne. És keresd olyan emberek társaságát, akik nem állnak le veled együtt siránkozni, hanem megmutatják neked a kivezető utat.

Van kiút

Mert van kiút. Még a Te helyzetedből is van. Sok ezer ember arra vár itt ma Magyarországon, hogy neked segítsen. Alapítványok százai léteznek, internetes fórumok, erre épül az egész segítő szakma. Keresd meg a te emberedet, mert ott vár rád valahol.
És ha már az élet ilyen cudarul elbánt veled, legalább te ne döngöld magad a földbe haszontalan panaszkodással, önostorozással – és tehetetlenséggel. Állj fel és tégy magadért valamit. Keresd a lehetőségeket! Ne azt nézd, mi lesz holnap, mikor lesz vége vagy hány feladat vár még rád. Csak a mai nap problémája létezik. Szeresd magad annyira, hogy csak ma, csak most, a megoldást is megkeresed. Ha az egyik út nem válik be, lépj rá egy másikra. Nem tévedhetsz el, mert bármelyik útra lépsz: nem vagy egyedül.