Villámmese az időfaló manóról – segítség a lelassulásban
Év eleje van, az évkezdés és a nagy hajtás időszaka. Vajon miért érezzük úgy, hogy az idő rohan, és nincs idő még pisilni sem? Hol lakik az időfaló manó, miért nincs időnk önmagunkra és egyáltalán – miért állandósul bennünk a rohanás érzése?
Gyakran érezzük úgy, hogy az idő rohan és nekünk is rohannunk kell, hogy lépést tudjunk tartani. Az élet egyik paradoxona, hogy minél többet rohanunk, annál inkább találunk egy „jó okot” a rohanásra. Gardner Merchant brit kutató egyenesen a „rohanás betegségének” nevezte a jelenséget, az én elnevezésem: sietitisz. Garnder még definíciót is adott hozzá:
“A rohanás betegsége egy viselkedési minta, melyre jellemző az állandó sietség, az idő rövidségének krónikus érzése, melynek hatására az illető igyekszik mindennek gyorsan a végére járni. Jellemző még a sürgetettség állandó késztetése és a türelmetlenség.”
Ismerős? Akkor üdv a sietitiszben szenvedők klubjában! 🙂
De miért rohanunk?
A rohanás betegségében szinte mindannyian szenvedünk – nem véletlenül. A „sietnem kell, nincs időm” egy tipikus stressz-tünet, valójában a belső feszültség, esetleg szorongás egyik megnyilvánulása. És mint ilyen, természetes.
Teljesen normális, hogy készültségi állapotba kerülünk az élet leküzdendő akadályaitól, és manapság már a munkahelyre való időben odaérés is valóságos bűvészmutatvány. És akkor még nem beszéltünk az „igazi” kihívásokról, mint amilyen egy állásinterjú, egy necces beszélgetés a főnököddel, új pozíció, költözés, új pasi, válás és hasonlók.
Ez a készültségi állapotot más néven stressznek, megint más néven belső feszültségnek nevezik.
Stressz ABC – hogy megértsd, mi van az örökös rohanás mögött
Stressz hatására a test elkezd pörögni – és pörög vele az elme is. Amikor stresszelünk, egész testünk elkezd készülődni: harcra vagy menekülésre. „Itt most vagy harc lesz, vagy futni kell.” – ez az egyetlen mód, ahogyan a test a kihívásokra reagál. Így lettünk tréningezve az evolúció zord és barátságtalan korai szakaszában: a kihívás egyet jelent az életveszéllyel: meg akarnak enni, futni kell az árvíz, tűzvész, ordas farkas elől….
Szervezetünket egyáltalán nem zavarja, hogy a „túlélni mindenáron” mára már kissé idejétmúlt elképzelés…Amikor ma, a XXI században, üvegfalú irodánkban vagy az Audi V8-asunkban a volán mögött stresszelünk, tehát teljes biztonságban vagyunk, akkor is beindul ez az ősi túlélési, üss-vagy-menekülj-reakció. Ez a készültségi állapot az agy működésére is kihat: komplett agyi területeket kapcsol ki a szervezet annak érdekében, hogy megküzdjön a vélt ellenséggel.
A túlzott stressz állapotára nagyon jellemzőek továbbá az emésztési problémák (puffadás, gyomorégés, kevésbé szerencsés időszakokban reflux, gyomorfekély), mivel stressz hatására az emésztés lelassul, ugyanis a szervezet elkezdi átcsoportosítani az energiát máshová. A túlstresszelt agy pedig dekoncentrált, nehezen fókuszál ééééés – most jön a lényeg: nehezen kapcsol ki!
Hol lakik az időfaló manó?
A stressz, a b
első feszültség hatására tehát gondolatban is pörögsz ezerrel – mentális túlfűtöttségnek is nevezik ezt az állapotot. Ez a belső, mentális pörgés az, ami sietésre kényszerít. Tessék, máris fülön csíptük az időfaló manót! AZ IDŐFALÓ MANÓ TEHÁT, amelyik úgy érzi, folyton rohanni, menni, csinálni kell – és minél gyorsabban túlesni rajta, hogy belekezdhessünk a következő feladatba – nem máshol, mint A FEJEDBEN LAKIK!
Ez rossz hír? Nem, örülünk neki! Az időfaló manó ugyanis kiűzhető a fejekből!
Sajnos, nem egykönnyen. Az álmatlanság legfőbb okozója a mentális túlfűtöttség (agyalás). És akki rosszul alszik, az még nehezebben küzd meg a stresszel.
>>> Nem tudok aludni, mit csináljak?
Segítségképpen íme 5 egyszerű gyakorlat, hogy hogyan lassuljunk le és hogyan szabaduljunk meg az időfaló manótól.
Lelassulás? Á, arra nekem nincs időm!
A lelassulás nem egyenlő a csigalassúsággal, a hatékonyságnak sem akadálya, ha nem rohansz. Sőt! Aki rohan, az hajlamos a multitaskingra (amikor többféle dolgot csinálsz egyszerre), a multitaskolók pedig 25%-kal kisebb hatékonysággal dolgoznak, mint komótosabb társaik.
Meggyőztelek? Készen állsz a lassulásra? Akkor vágjunk bele!
1, Először is definiáld, mit jelent számodra a siker! Hogyan nézne ki egy ideális nap? Pl. elég időt hagyni magadnak, hogy a fontos projektre felkészülj, legyen időd edzésre menni és teljesen jelen tudj lenni a baráti találkozókon. A hétvégéken pedig legyen idő a családra.
2, Légy brutálisan őszinte a “kötelezően elvégzendő” feladatokkal kapcsolatban! Sok ember kitalál magának feladatokat, majd ezekért hajtja szét magát. Eképesztően sok, általunk kitalált feladat mellett kötelezzük el magunkat. Különösen fontos, hogy átgondold, mi az, amit tényleg meg KELL csinálni és mi az, amit csak a “jó lenne” listádra írsz fel. A nem fontos és nem sürgős feladatokra találj egy későbbi időpontot, vagy add ki a munkát valaki másnak. És vedd tudomásul, hogy nem fér bele minden egy 40 órás munkahétbe.
3, Ne havazódj el! Azaz: ne szervezz minden napra találkozókat. A találkozók max a munkaidőd felét töltsék ki, vagy legyenek meeting-napjaid és üres napjaid. Egyszer egy héten legalább legyen egy szabad estéd, amikor nem csinálsz semmilyen programot plusz a hétvégén legalább egy teljes fél napod legyen szabad – semmittevésre, pihenésre, körömreszelésre vagy bármi egyéb, “nem hasznos” de annál pihentetőbb tevékenységre. 4, Legyen lyukas a naptárad – és hagyd is úgy! Legyen 1-1 óra a napodban, amit a fontos, hosszú távú projekteknek szentelsz. Gyakran érzünk kísértést, hogy ezeket a lyukakat betömjük és azonnal igent mondjunk egy projektre, csak mert látjuk, aznapra “még nincs semmi” betervezve. Állj ellen a kísértésnek – ezek a lyukak azért vannak a naptáradban, mert fontos feladatod van: átgondolni a munkád, megtervezni a feladataidat vagy egyszerűen csak barátkozni, ismerkedni, kapcsolatokat építeni.
5, Élvezd a hétköznapokat! Hihetetlenül megnyugtató és boldogító, ha van egy szusszanásnyi időd napközben arra, hogy élvezd az ebéded, hogy időd van sétálva menni egy találkozóra, hogy hálával tudsz gondolni azokra a dolgokra, amiket már elértél. Fontos, hogy ápold a jó érzéseket, időt szentelj annak, hogy megünnepeld a sikereidet- és részsikereidet, bármilyen kicsik is azok.
További olvasnivaló a témában:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: