A gyakori ébredés veszélyesebb, mintha egész éjjel fönt lennél

Kisgyerekes anyukák, rossz hírem van. Meg egy jó. A gyakori ébredések nemcsak a gyereket viselik meg, hanem a szülőt is. És nem, nem csak a kialvatlanságról van itt szó…

Egy mondatnyi tudományt Te is kibírsz, aztán mondom, mi a lényeg. Szóval.

A John Hopkins Medcine kutatói megállapították, hogy a gyakori éjjeli ébredések sokkal negatívabb hangulatot eredményeznek, mintha megszakítások nélkül aludtál volna pár órát.

A kísérlet

62 egészséges férfit és nőt vizsgáltak alváslaboratóriumban, hogy melyik rosszabb: ha kényszerítik őket, hogy időnként felkeljenek, vagy ha csak pár órát alhatnak, de azt egyhuzamban.

A lényeg most jön!

Az első napon nem történt semmi.
Mindkét kontrollcsoport egyformán gyűrött és rosszkedvű volt. (a résztvevők egy saját kitöltésű ún. hangulati tesztben adták meg, hogy 1-10-ig mennyire élnek át jó és rossz érzéseket, úgymint nevetés, vidámság vagy harag).

A második napon azonban elszabadult a pokol…

A kényszerűen gyakori ébredők 31%-kal rosszabb hangulatban voltak este, elalvás előtt mint előző nap, míg a keveset alvók csak 12 %-kal voltak morcosabbak.

Ennek oka abban keresendő, hogy ha a gyakori ébredőknek nincs módja egy teljes (90-100 perces) alvásciklust lealudni és nem kerülünk bele az ún. lassú hullámú, mélyebb alvásfázisba, a szervezet nem képes regenerálódni.

A mélyalvás fázisának átélésére van szükség ugyanis ahhoz, hogy kipihentnek érezzük magunkat.

Ráadásul nemcsak a hangulatunk romlik ilyenkor, hanem a többi embert kevésbé szimpatikusnak tartjuk és hajlamosak leszünk a zárkózottságra.

Gyerek, alvás, satöbbi

Mit tanulhat ebből az, akinek hasfájós vagy nyűgös korszakát éli a gyerek?

Semmiképp sem azt, hogy a gyerek most már végérvényesen úgy nő fel, hogy az anyja egy savanyú, örömtelen, mélydepressziós rém. Hanem.

Ha tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk egy-egy átvirrasztott, gyakori kelésekkel tarkított éjszaka után a zordonmorc hangulatra, máris nyerésre állunk az enyhe depresszió elleni küzdelemben: tudjuk, hogy ez van, hogy a rossz hangulat el fog múlni, mihelyt kialusszuk magunkat.

Ezért ha egy nő elég bölcs ahhoz, hogyfelmérje átmeneti morc hangulatát, akkor

– jobban odafigyelünk magunkra

– és a belső monológra, ami a fejünkben zajlik

– és nem feltéltenül hiszünk neki, ha olyan hangokat súg, hogy „ha még egyszer felsír, megfojtom!”

– nem hozunk komoly döntéseket – a válásról, munkahelyi felmondásról vagy a Holdra költözésről agyalunk is, a végső döntést egy jövőbeli, kevésbé hektikus napon hozzuk meg

– veszünk 3 mély lélegzetet, mielőtt kiabálunk

– nem kötünk bele az élő fába is, hanem a játszótér szélén szép nyugodtan elmajszolunk egy (bölcsen előre odakészített) csokoládét és nem adunk belőle senkinek

– igyekszünk redukálni az aznapi teendőket, másra bízni a postai sorban állást és az undok óvónővel is máskor beszélünk az élet nagy dolgairól

– ha tudunk, nappal ledőlünk – már fél óra alvás is balzsam a léleknek

És, nem utolsó sorban, megtanulunk jól aludni!

Amikor nem a gyerek ébreszt

Ha az éjszakai felébredésekben nem a gyerek a ludas, hanem magadtól ébredsz, majd a fél éjszakát agyalással töltöd, vagy a gyerek ébredése-visszaaltatása után órákig nem tudsz visszaaludni, akkor valószínűleg inszomniás vagy.

Az inszomnia, azaz álmatlanság az emberiség 30-45%-át érintő zavar, nem vagy tehát egyedül.

Csak hogy tudd: az a normális, ha a gyerek visszaalvása után 10-35 perccel Te is visszaalszol. Normális, ha az esti elalvás fél órádba telik, azonban ha annál több – megint csak azt mondhatjuk, hogy álmatlanságban szenvedsz.

És most jön a jó hír!

A jó hír az, hogy a jó alvás tanulható.

Nem kell, hogy a gyerek visszaalvása után még egy órával is ébren légy, vagy hogy nagyon későn tudj csak elaludni. A jó alvás tanulható – még az olyan nehéz időkben is, mint a kisgyerekes lét vagy a gyermekágy.