Megjelent egy cikkem a hvg.hu-n. Címe:

Mi tartja ébren a magyart?

Benne:

• Miért álmosodunk el olyan későn? – talán ha kerülnénk a díszkivilágítást, jobb lenne, nem csak a csillagnézők kedvéért…
• Mi tartja ébren a magyart? – erre mindjárt visszatérek, itt, a blogban…
• Milyen következménye van a kialvatlanságnak? – meglepő és csöppet sem mulatságos egészségkárosodás…
• Mit tehetünk, hogy a szervezetünk újra megtalálja a saját ritmusát? – nagyon is sokat…

Ámde nem azért teszem fel ide is a linket, hogy dicsekedjek.

Éjt nappallá téve

Hanem mert megdöbbentett a kétségbeesett és rosszindulatú hozzászólások garmada, amit a Kedves Olvasók a cikk alatt kommentben megjegyeztek. A kommentek tartalma nagyjából ugyanaz: mi a frászt akarok én itt alváshigiénéről papolni, mikor ők éjt nappallá téve dolgoznak, ki sem látszanak a munkából, meg különben is, a mai világban pihenésről szó sem lehet, nem ér rá az ember ilyesmire, mikor 12 órát dolgozik és álmában is csak az anyagi gondokon és másod-, harmad-, és 24 órás állásokon jár az esze…

Egy nagy frászt!

Egy nagy frászt van ez így, Aranyoskáim! Bocs, de ez az én blogom, a HVG-n nem kommentelek durvákat, de itt elmondom, mi van.

Az van, hogy el vagytok tájolva nagyon, ha azt gondoljátok, hogy nem rajtatok múlik, mennyit alusztok. Nem kell itt orbánviktorozni, magyarvalóságozni és manapságozni. Az élet mindig, mindenkor nehéz volt – az ember mindig is fáradtságos munkával, nemszeretem feladatok végzésével múlatta amúgy is korlátozott idejét eme sárgolyón, és tette ezt azért, hogy étel kerüljön az asztalra és az éhes kis szájak elégedett mosolyra húzódjanak.

Lehet, hogy nektek több kell. Nem csak étel az asztalra, hanem éttermi kiruccanások is. Nemcsak egy jó könyvtári könyv – hanem menő e-book is. Nemcsak egy jó séta a családdal a Dunaparton – hanem yacht is a Marinán. Nem csak egy jó mozi – hanem házimozi, dupla basszussal és falra rögzíthető erősítőkkel. Nem csak egy autó – hanem még egy, hogy az asszony is tudjon munkába járni, ja, igen, és jogsi a gyereknek. Nem elég a Balatonra menni hosszú hétvégére – Balin kell kipihenni azt a másodállást, vért és verítéket. És még sorolhatnám….

Nincs megállás?

Szóval el vagytok tévedve, picikéim. Lehet, hogy nehezebben élünk, mint 4 éve és még sokkal nehezebben, mint 30 éve (biztos?), de az, hogy mennyit alusztok és hogyan pihentek, csakis rajtatok múlik. Mint ahogy az is, hogy mit vállaltok, mire mondtok nemet, mit csináltok esténként és hogy ez mennyire támogatja vagy hátráltatja a szervezeteteket abban, hogy a saját ritmusában és idejében álmosodjon el.

Az élet nehéz. Néha tényleg úgy tűnik, hogy a világ összeesküdött ellenünk. Mintha mindenki a vérünket akarná – vagy még többet. Az időnket. A figyelmünket. Az energiánkat- az utolsó cseppig.

A mókuskerék bedarál. Feladat van, nem is kevés. Mindenhol. Egyik feladat magával von másik kettőt, ha vettél cipőt, kell a cipőtisztító is, az e-booknak csinos kis e-book tartó kell, a kocsira dísztárcsa, a gyerek mellé egy kistestvér, Balira meg vízum. Az élet drága, az idő kevés – rohanni kell. Pörögni kell. Nem lehet megállni. Pihenni csakis Balin buli.

Altató helyett vitamint

A mai civilizáció a gyorsaságra van kihegyezve – arra, hogy flottul haladjanak a dolgok… Muszáj neked is rohanni folyton? Tényleg nem lehet nemet mondani egy-egy feladatnak? Elhalasztani? Áttenni máskorra? Biztos, hogy kell az a lapostévé? Meg a nyolcvanezres babakocsi? Ettől leszel boldog, tényleg?

Tényleg másoknak kell, hogy beosszák életed minden percét? Olyat nem lehet, hogy kikapcsolod a tévét és helyette inkább olvasol? Hogy gyertyát gyújtasz és naplót írsz? Hogy lemész egyet a kutyával és elmerengsz azon, mi is tesz igazán boldoggá?

Olyat nem lehet, hogy gyros helyett vegát eszel, altató helyett vitamint, gyümölcsbor helyett gyümölcssalátát? Olyat nem lehet, hogy egyszer Te mondd meg, mi történjen a testeddel, milyen ételek kerüljenek belé, milyen anyagú és minőségű ruhákba öltözzön, mikor és mennyit mozogjon, mikor és hogyan pihenjen? Olyat nem lehet, hogy visszaülsz életed kormányához és azt mondod a pörgésre: „ennyi elég mára”?

A cikkemet IDE KATTINTVA érheted el.