Autosomniográfia
Díjat is nyerhetsz!
Ezt a szó az én találmányom, és azt jelenti: emberek önvallomása saját alvási szokásaikról. Ha tudtok erre a hosszú kifejezésre egy jobbat, szóljatok, az első helyezett díjat nyer, például egy kávézást és egy jó beszélgetést az Európa kávézóban (Nyugati) velem. 🙂
Hamar megöregszem
Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem mindig is nagyon érdekelt, hogy hogyan alszanak mások. Annyit törtem a fejem és annyit nyűglődtem a saját rossz alvókámmal (ami most hála Istennek rendeződni látszik, kipp-kopp lekopogom!), hogy már az is felüdülés volt, ha mások alvási szokásaival foglalkozhatok. A macskáméval, (Hapci), aki szűnni nem akaró vágyat érez egy jó kis szunyára, a tengerimalacoméval (Prézli, ő már szerepelt a blogomban), aki ugyan a legéberebb alvó kerek e sárgolyón, frontátvonuláskor ki sem kelt a kis fészkéből, hanem fekve, a forgácsra hajtott fejjel, félálomban nézegette a világ eseményeit. De legeslegjobban mégis az fogalkoztatott, hogy hátha nem velem van a baj. Hátha más is rosszul alszik időnként.
Sőt! Hátha az, amit én rossz alvókának gondolok, az teljesen természetes jelenség és csak én gondolom azt (hibásan), hogy a napi 7-8 óra pihenés az elengedhetetlen minimum.
És lám, itt a blogom, ami által kielégíthetem a kíváncsiságom: a blogolásra hivatkozva ártatlan arccal kérdezgethetek másokat, hogy ők hogyan alszanak.
Első áldozatom Anna, aki volt olyan kedves és hírül adja nekünk, ő hogyan alszik. Azért éppen Annára voltam kíváncsi, mert ő, habár hírhedten keveset alszik (5-6 órát naponta), mégis egyben van és tartalmas életet tud élni – ásítozás és nyavalygás nélkül.
Ezért most közhírré tétetik, Anna hogyan alszik! Hát lássuk:
![]() |
| Az állatok bezzeg mind hétalvók! Forrás sxc.hu |
|
Anna alszik
Ezt a tevékenységet általában 11-12 óra körül kezdem és 5-½ 6 körül fejezem be. Azt hiszem
szerencsés vagyok, mert gyakorlatilag mire leér a fejem a lepedőre (párna nélkül alszom) addigra
már el is alszom. A felkelés sem szokott problémát okozni, általában óracsörgés előtt valamivel
felébredek. A fent említett időpontok hétvégére is érvényesek, aktív kutyasétáltatóként a délelőtti
ágyban pihenést nem ismerem nagyon.
Valahogy pici korom óta korán kelek, pontosan nem tudom hogyan alakult ez ki, bár anyukám
is mindig korán kelő volt. De például a húgom – bár mellettünk nőtt fel – igazi hétalvó. A későn
fekvés viszont főiskolás koromban alakult ki (úgy emlékszem), addig nem voltam ilyen kukorékolós.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy nem igazán szeretek aludni. Mindig azt érzem, hogy annyi
érdekesebb dolgot csinálhatnék ezalatt a hosszú idő alatt.
Igyekszem elalvás előtt 3-4 órával már nem enni semmit és inni is csak vizet (bár amúgy sem iszom
mást). Kávét, teát, kólát sem iszom soha. Az viszont érdekes, hogy 8-10 éve még kólafüggő voltam,
de ha lefekvés előtt ittam is egy pohárral, ugyanolyan gyorsan és könnyen el tudtam aludni, mintha
koffein nélkül próbáltam volna ugyanezt.
Olvastam a honlapon a sportolás számos pozitív hatását, ezek többségét én is megerősíthetem,
hetente 3-szor, – ha ügyes vagyok – 4-szer én is igyekszem valamilyen órára ellátogatni és persze
ezen túl ott van a kutyasétáltatás, ami reggel és este is 1- ½ 1 óra sétát jelent hóban, fagyban mínusz
20 fokban és + 35-ben is. Persze sokszor azért a gyönyörű tavaszi napsütésben is. Ez utóbbi sétákat
lényegesen jobban kedvelem.
Viszont a sportolásnál észrevettem, hogy ha sokáig tart az óra, vagy későn érek haza mondjuk
túrázásból (itt olyan este 8 órára gondolok), akkor kicsit zaklatottan tudok csak elaludni. Gondolom
túl vagyok még pörögve.
Remélem kimerítő voltam, de írok még ha kimaradt valami.
Üdv’
***********************************************************************************
Ha kérdezni akarsz Annától, írj a kommentek közé és továbbítom! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: