A negatív gondolkodás hatása az alvásra
Előfordult már veled is, hogy azért nem aludtál éjszaka, mert járt az agyad? Emlékszel még, hogy min? És azt, hogy ez az agyalás hasznos volt-e, született-e belőle egy jó ötlet?
A tippjeim, hogy mit válaszolsz: nem emlékszel, min töprengtél órákig, nem született belőle olyan ötlet vagy terv, ami a nappali életedben előre vitt volna, ellenben ébren tartott megint hosszú órákra az értékes alvásidődből. Ezekről a gondolatokról lesz most szó a mai bejegyzésben.
A belső hang – monológ, ami nem vezet sehova
A belső hangod sajnos sokszor össze-vissza beszél Neked és itt jön a lényeg: NEM HAGY ALUDNI! Te ugyanis valószínűleg megtanultál alkalmazkodni a világhoz – olyannyira, hogy kifejlesztettél magadban egy kettős gondolkodást. Azaz vannak egyrészről a saját érzéseid, másrészről meg a másokéi, aminek akár akarod, akár nem, tudatában vagy. Például: „Oké, én ezt és ezt akarom – de mit szól ahhoz majd XY? Mit fog lépni arra, ha ezt meg ezt mondom neki? Megvegyem azt a használt mercit vagy jó az öreg tragacs, amit az apámtól kaptam?” Ésígytovább, vívódás bármin, a végtelenségig. És ha éppen nem vívódsz, akkor tervezgetsz, számítgatsz, óvatoskodsz, “bölcsen” végiggondolod a lehetőségeket, a buktatókat, hogy mindenképpen jól jöjjél ki egy helyzetből.
Átgondolni a dolgokat nem rossz dolog. Sőt, bölcs dolog! Csakhogy ezek az éjszakai átgondolósdik nem többek puszta agyalásnál – nem vezetnek sehova, nem származik belőlük semmi termékeny a következő napon vagy héten. Több hang is van a fejedben és az egy dolog csak, hogy a szíved mit súg… a gondolataid viszont szétcincálnak. Ha nem tudod jól irányítani a belső hangodat, akkor csak pörögsz fejben és széjjelszakadsz teljesen. Egy sima kis döntés, egy pici mozzanata a napnak – és te előtte vagy utána órákig agyalsz és vonatozol oda-vissza ugyanazon a gondolatmeneten a végtelenségig.
Átgondolni a dolgokat nem rossz dolog. Sőt, bölcs dolog! Csakhogy ezek az éjszakai átgondolósdik nem többek puszta agyalásnál – nem vezetnek sehova, nem származik belőlük semmi termékeny a következő napon vagy héten. Több hang is van a fejedben és az egy dolog csak, hogy a szíved mit súg… a gondolataid viszont szétcincálnak. Ha nem tudod jól irányítani a belső hangodat, akkor csak pörögsz fejben és széjjelszakadsz teljesen. Egy sima kis döntés, egy pici mozzanata a napnak – és te előtte vagy utána órákig agyalsz és vonatozol oda-vissza ugyanazon a gondolatmeneten a végtelenségig.
Helló, Alvászavar!
Te is csodáltad már azokat, akik pontosan tudják, mit akarnak? Akik mennek szépen a maguk feje után, nem kételkednek a saját döntéseikben és egy pillanatra sem lehet őket megingatni. Te meg megtorpansz, még mielőtt belevágnál bármibe is, semmit nem csinálsz szívből, lendülettel és maradéktalanul boldogan. Mert előtte, közben és utána jól meg kell rágni, mit szól(t) hozzá a másik. Ráncolta a szemöldökét? Miért nézett úgy, ahogy? Miért mondta az, amit? Vagy ha nem is folyton a másik fél izgat, akkor sem tudod meghallani, amit a szíved diktál, hanem jó alaposan megfontolod, szorongsz rajta egy sort, hogy mik a lehetséges legrosszabb eshetőségek – és tessék, már el is ment a kedved az egésztől! És mikor tudsz jó alaposan fontolgatni és körbejárni problémákat (amik lehet, hogy nem is lennének azok, ha egyből csinálnád)? Hát éjszaka! Üdvözlégy, alvászavar!
A gondolatok mederbe terelése
Ha hajlamos vagy rosszakat mondani magadról, ha gyakran félsz és tépelődsz helyzetekben, ha sokszor nem tudod, mit is szeretnél vagy mi lenne a jó (netán a legjobb), ha túlságosan is másokra támaszkodsz vagy túl gyakran (mindig?) kikéred a véleményét másoknak – akkor bizony biztos lehetsz benne, hogy a belső hangoddal van a bibi: nem irányítod. Hagyod, hogy ugyanaz a lemez szóljon a fejedben, mint rég, még mindig azt gondolod magadról, amit a szüleid vagy nevelőid, tanáraid mondtak neked önmagadról. És hagyod eltéríteni magad, kétségbe vonod az érzéseidet, hagyod, hogy elsodorjon egy-egy rossz vélemény, kritika. Meg szoktad kérdezni magadtól, mire is vágysz igazán? Érdemes mindig avval foglalkozni, mi lenne a „helyes”? Hogy mi lenne a legkevésbé kockázatos? Hogy mivel nem sértesz érdekeket?
Mikor csináltál valamit utoljára igazán és szívből? Mióta hagyod, hogy mások elbizonytalanítsanak? Mióta kételkedsz abban, hogy mi a jó? Miért nem bízol abban, hogy egy-egy helyzet megoldódhat magától is, elrendeződik nélküled is, jól sül el anélkül is, hogy hatszor átgondolnád? Mióta hagyod, hogy egy nagyszerű ember, azaz TE folyton megkérdőjelezze önmagát?
Mikor csináltál valamit utoljára igazán és szívből? Mióta hagyod, hogy mások elbizonytalanítsanak? Mióta kételkedsz abban, hogy mi a jó? Miért nem bízol abban, hogy egy-egy helyzet megoldódhat magától is, elrendeződik nélküled is, jól sül el anélkül is, hogy hatszor átgondolnád? Mióta hagyod, hogy egy nagyszerű ember, azaz TE folyton megkérdőjelezze önmagát?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: