Ha már semmi sem segít – szalmaszál nehéz helyzetekben

Most megosztom veletek életem legfontosabb tapasztalatát, melyet krónikus alvászavarral, parák tömkelegével, pszichodokikhoz járkálással és masszív szorongással teletűzdelt depis időszakomban szereztem.

Ez pediglen az, hogy:

– van, amikor problémáid vannak

– és nem is egy van belőlük

– és normál embernek már egy is elég lenne, hogy padlót fogjon, neked meg mellette családod van, kutyád van, 2 állásban dolgozol és még jó képet is próbálsz vágni a dologhoz

– van úgy, hogy úgy érzed, itt rögtön összeesel a fáradtságtól

– vagy a kétségbeeséstől ordítnai tudnál

– és nagy kedvet érzel egy jó kis fegyveres ámokfutáshoz

– de legalábbis otthagyod a francba az egészet, lelépsz, felmondasz, szakítasz, elválsz, de minimum kiveszed a bankszámládról a maradék pénzed és elutazol a jó büdös francba

– van olyan, hogy már mindent megpróbáltál, és mégsem megy

– mindent átgondoltál, de nem jutsz semmire

– mindenkit megkérdeztél, de senki sem tud semmi okosat mondani (mond viszont annál több hülyeséget)

– minden netes oldalt megnéztél róla, minden fórumba beírtál, és még mindig semmi

– van olyan, hogy anyira gáz van, hogy nincs is kinek beszélni róla, mert úgysem értenék, hülyének néznének vagy nyomnák csak ugyanazt a sódert

– és nem is tudod, hogyan mondanád el, mert ha megpróbálod szavakba önteni, annyira hülyén hangzik, hogy inkább bele sem kezdesz

– van olyan, hogy már nem segít sem a pia, sem a gyógyszer, sem a még több gyógyszer

– és mindegy, hogy mit csinálsz, minden csak még szarabb lesz

– és egyébként sem tudsz sem enni, sem dolgozni, sem aludni tőle..

Szóval van olyan. Van ilyen időszak – nekem is volt, neked is. Vagy épp most esel át rajta.

Hát: semmit. Bizony, ha kifogytál az ötletekből, hogy mit csinálj, akkor ne csinálj semmit.

Viszont ha nem csinálsz semmit, akkor semmi sem lesz jobb! Ez a dolog rákfenéje, ezért hátradőlni feltett kézzel és semmit sem csináli még nem elég.

Ami valóban átsegít az ilyen helyzeteken: ne csinálj semmit, viszont próbáld meg mindeközben jól érezni magad.

Végül is, ha belegondolsz: ha már végképp minden szar – akkor két lehetőséged van.

1, padlót fogsz, kivonod magad a forgalomból, nem találkozol senkivel, éppen hogy csak dolgozol, éppen hogy csak részt veszel és búval baszott képpel mászkálsz egész nap…

2,  vagy azt mondod magadnak: ha már minden szar, legalább örüljünk! 🙂

Mert olyat is lehet. Még akkor is, ha beteg vagy, akkor is, ha nincs pénzed, ha nincs senki, akivel szórakozni mehetnél, még akkor is vannak olyan dolgok, amiket szívesen csinálsz és szórakoztatnak, kikapcsolnak.  Hát csináld azokat! Végül is, hiába úgy tűnik, a szakadék felé rohan az életed, attól még nem tilos jól érezni magad.

Hogy lehet az, hogy éhező afrikai gyerekekről vigyori fotók vannak? Vagy hogy a dél-amerikaiak a legboldogabb népség a Földön, közben meg alig van pénzük. a maffia tizedeli őket és szeméthegyek állnak az utcákon? Hát úgy, hogy náluk nem tilos örülni és félretenni egy kis időre a gondokat, legyenek ezek bármilyen nyomasztók.

Náluk nem tilos élni, nevetni, beszélgetni, hülyéskedni – és ettől még nem lesznek sem felelőtlenek, sem gyerekesek, sem komolytalanok.

A gondokba belerokkanni éppenséggel ráérsz később is, nem?