Honnan szerezz önbizalmat?

Ez az a három szó, ami előbb-utóbb biztosan elhangzik, ha elég ideig kutatod a módját, hogy miként is érezhetnéd magad jobban a bőrödben. Azt figyeltem meg, hogy elég sokan keverik ezt a három fogalmat és még többen vannak, akik nincsenek is igazán tisztában e szavak jelentésével.

Azt valószínűleg sejted, hogy az önbizalom olyasmi, ami neked is nagyon jól jön(ne). Azt is sejted, hogy sok minden másképpen alakulna az életedben, ha lenne (lett volna) belőle elég bizonyos helyzetekben, például egy vita alkalmával, vagy amikor visszavitted a boltba a frissiben beüzemelt és azonmód bedöglött vadonatúj mosogatógépet, amikor udvaroltál (volna) egy lánynak, a házasságodban, a válásodkor, fizuemelés kérésekor, a hivatalban, amikor hanyagságból órákig várattak, a buszon, mikor bántották azt az öreg nénit, az óvodában, mikor lehülyézték a gyerekedet és a legutóbbi versenyedkor, amikor csak azért lettél második, mert nem hitted el, hogy te is lehetsz első.

Szóval nem tudod, mi is az az önbizalom, de milyen jól jönne, ha lenne!

Az önbizalom nem más, mint tapasztalat. Pozitív tapasztalat arról, hogy az élet bizonyos helyzeteiben számíthatsz magadra. Gondoskodni tudsz magadról, később másokról is, képes vagy tanulni és a tudásodat felhasználni, megállod a helyed az élet sok-sok területén beleértve az emberi kapcsolatokat is. Mekkora pech, hogy ahogy cseperedsz és idősebb leszel, egyre több olyan helyzet van, ahol helyt kell állnod. Már nem elég, hogy be tudod kötni a cipődet: ha felnőtt vagy (mondjuk elmúltál 25), elő is kell tudnod teremteni a cipőre való pénzt. Nem elég, hogy szépen tudsz enni az asztalnál, te kell, hogy legyél az a valaki, aki az ételt az asztalra varázsolja.

Míg az egyszerűtől (cipőkötés) eljutsz a bonyolultig (munka, fizetésért dolgozás), addig annyi de annyi buktató van az életben, hogy sajnos bőven van alkalmad megtapasztalni, hogy nem mindig és mindenben állod meg a helyed. Mert elhasaltál néhány vizsgán (következtetés: “buta vagyok”), mert nem tudtál mit kezdeni avval, hogy a tanár vagy egy osztálytárs kipécézett magának és éveken át téged szívatott (következtetés: “béna vagyok”), elhagyott a csajod/pasid közben (“jól elvagyok egyedül is…”), plusz nem kapsz elég fizetést és nem tudod megvenni a legjobb cipőt (“hiába no, bölcsész vagyok/csak szakközepet végeztem és ezért sosem fogok eleget keresni”).

Arról már nem is beszélve, hogy a környezeted sem fukarkodott az olyan minősítésekkel, melyek jól hangzottak ugyan (“mindig rád kell várni!” vagy: “pont úgy szórod a pénzt, mint apád!”), de semmiképp sem voltak igazak, hogy a jóindulatról már ne is beszéljünk.

Te magad is és mások is levontak tehát következtetéseket az alapján, hogy hogyan viselkedsz bizonyos helyzetekben. Ezek a következtetések vagy egyáltalán nem (voltak) igazak, vagy merő általánosítás mind és csupa közhely. Mindenesetre ennek alapján szépen kialakítottál magadról egy képet, hogy te milyen vagy, ezt hívjuk önismeretnek. Ez valós és nem valós véleményekből, visszajelzésekből és hiedelmekből tevődik össze. Önismeretedet avval tudod fejleszteni, ha megfogalmazod magadnak, hogy milyen ez a kép, milyen szavakat használsz, mikor magadat jellemzed.

A magadról való ismeretek feltérképezése azért nagyon lényeges, mert szinte biztos, hogy a saját magadról való tapasztalatidat is ezen szűrő alapján határozod meg. Ha pl. azt gondolod magadról, hogy  nem tudsz jól ajándékokat vásárolni (csak azért, mert régebben néhány embernek nem jött be, amit vettél és ezt szóvá is tette), akkor biztos, hogy ebben nem is leszel jó, mert az ajándékvásárlást igyekszel kikerülni, elsumákolni vagy valaki másra bízni. Vagyis ezen a területen nem voltak jó tapasztalatid magaddal kapcsolatban és nem is lesznek, mert eleve kikerülsz minden olyan lehetőséget, ahol korrigálhatnád az evvel kapcsolatos elhamarkodott nézeteidet. A másik lehetőség, hogy nem futamodsz ugyan meg előle, de nyilván nem túl nagy kedvvel csinálod, ami a végeredményen is látszódni fog.  Így függ össze az önismeret és az önbizalom.

Az önbecsülés tisztelet önmagaddal szemben. Általában akkor lehet szert tenni rá, ha sikerül “legyőzni önmagad”, vagyis felülírni azt a sok bődületes hülyeséget, amit magaddal kapcsolatban gondoltál. Ha sikerül összeszedni a bátorságod vagy legyőzni a viszolygásod, hozzá nem értésedet egy-egy helyzetben (mért ne sikerülne?) és mégis nekifutsz újra, látni fogod, hogy nem is vagy olyan béna, csúnya, tékozló, tehetségtelen stb., mint gondoltad. Szép lassan fölnevelsz magadban új tulajdonságokat vagy olyanokat, amikről eddig az ellenkezőjét hitted.

És akkor hátradőlhetsz, összekacsinthatsz magaddal és ezt mondhatod: Na, Öregem, ezt is megléptük!