Alvás az ipari forradalom után – nem gáz, ha éjjel felébredsz

Thomas Wehrnek nagyon sokat köszönhetünk. Hogy miért? Azért, mert sajna a mai kor embere igencsak elfelejtette, hogy hogyan kell aludni. Arról meg, hogy ősanyáink (ük-ük-ük a köbön anyáink, a még jóval az ipari forradalom előtti anyáink) hogy aludtak, lila gőzünk sincs.

Hát ezt az információs fekete lyukat igyekszik Wehr áthidalni egy 16 éven át tartó, alapos és átfogó kutatással. Ez foglalkoztatta őt ugyanis nagyon, hogy mit csináltak az emberek éjjel és hogyan aludtak, még mielőtt feltaláltuk volna az éjszakai fényárt (értem ezalatt a közvilágítást és a háztartások világítását). Naplókat, irodalmi műveket éppúgy alapul vett a kutatásában, mint a Homérosz eposzait vagy a ma fellelhető természeti népek alvási szokásait.

Kevés emlős alussza végig az éjszakát. Forrás: sxc.hu

Hogyan aludtak őseink? – alvás 2 turnusban 

És mit állapított meg? Azt, hogy éjjel felébredni teljesen normális és természetes dolog volt, hozzátartozott az emberek éjszakai hétköznapjaihoz. Eszerint az alvás két jól elkülöníthető szegmensre osztható: az első és a második szegmensre, vagyis két turnusban alszunk (aludnánk, ha nem feküdnénk le olyan későn és nem kelnénk olyan korán a 21. században). A két turnus között (melyek kábé 4-4 órán át tartottak) az emberek élték éjjeli életüket: ebben az 1-2 órában álmaikon elmélkedtek, imádkoztak, elmentek WC-re, beszélgettek vagy szeretkeztek. Egy 15. századi imádságos-könyvben még voltak kifejezetten az éjszakai ébrenléti időszakra ajánlott imádságok és zsoltárok. Az életet könnyedébben vevő nigériai törzsek ilyenkor pletykálkodnak a házbéliekkel vagy dohányt szívnak – aztán visszafekszenek aludni, hogy le ne maradjanak a második alvásszakaszukról.

Nem estek pánikba

Ők tehát nem estek pánikba, ha éjszaka felébredtek és nem tudtak visszaaludni – hanem jöttek-mentek, beszélgettek, éltek – és mikor újra elálmosodtak, megint csak lefeküdtek aludni. Jól hangzik, nem?

Nálunk, a modern Európában 1667-ben borult a nyugodt kis éjszakánk körül minden– a párizsiak ugyanis ekkor vezették be az utcai közvilágítást. Egészen addig az emberek azt gondolták, hogy az éjszaka alvásra, pihenésre való és csak a kétes elemek aktívak éjszaka, gyertyafénynél (már ha meg tudták fizetni a drága gyertyát). Az utcai közvilágítás bevezetését követően azonban a sötétedés utáni nyüzsgés elkezdett nagyon sikkes lenni – ez mára odáig fajult, hogy a dizsi 12-nél el sem kezdődik hamarabb, ha táncolni akarsz, biztos, hogy az egész éjszakát ki kell hagynod.

Mi tehát Wehr remek kis könyvének az üzenete? Az, hogy nem kell pánikba esni egy kis éjszakai ébrenléttől: használd ezt az időszakot meditációra, álomfejtésre vagy bármire, ami eszedbe jut. A szervezeted ilyenkor tulajdonképpen visszatér a normális, kétfázisos alvásritmusához.