Alvótípusok

Kétféle embertípus létezik: aki típusokra osztja az emberiséget, és aki nem. 🙂
Én az előbbibe tartozom és szeretném megosztani veletek a vérmérséklet szerinti besorolást, mely segít eligazodni bonyolult pszichénk útvesztőiben.

Tehát:

Kétféle embertípus különböztethető meg az alvás stílusa alapján. Ezt a két típust a test különböző részeinek idegellátottsága alapján határozták meg a nagy tudósok és adtak is nekik egy tudományosan bonyolult, megjegyezhetetlen nevet.
Eszerint vannak tehát a vagotonikusok és a szimpatikotonikusok.
Az első csoportnál a bolygóideg, azaz a paraszimpatikus idegrendszer van túlsúlyban. Ők stressz esetén heves vagotoniás reakciókkal válaszolnak: nem pörögni és histizni kezdenek, hanem ellenkezhőleg: Légzésük lelassul, a szívverésük lassabbá válik, izmaik ellazulnak, mely heves vizelési, székelési ingert vált ki. Nagyon erős stresszhelyzetekben vagy vészehlyzetekben teljesen lebénulnak. Általában véve hamar elfáradnak és passzívak. Pechjükre, mivel nehezen aktivizálják magukat vész esetén, nagyon szorongóak – és mint tudjuk, a szorongás a legkevésbé sem tesz jót az alvásnak. Sajnos hajlamosak az érzéseiket magukba folytani, minden sérelmet lenyelni, hogy aztán magányos pillanataikban ezeken tépelődjenek (például éjszaka).

A másik típus az ő ellentétük: feszültek, pattognak, mint a gumilabda, a vagotonikusokhoz képest rettentő aktívnak, nyüzsgőnek, sőt hiperaktívnak tűnhetnek. Hajlamosak a magas vérnyomásra, mely stresszehlyzetekben az egekbe szökik és az izomfeszültségre (mely belső, lelki feszültségüket tükrözi vissza). Folyton nyüzsgő indíttatásuk miatt állandóan időhiányosok, mindig csinálniuk kell valamit, ezért nem tudnak időben lefeküdni. Túlhajszoltak és ha végre ágyba kerülnek, akkor is jár az agyuk mindenfélén (a folytonos agyalás a másik alvásgyilkos, mint tudjuk).

Namármost mindezen gyarlóságok (vagy adottságok) feloldását a nagy tudósok ránk bízzák, hogy végezzük el a piszkos munkát mi magunk. Takarítsunk ki házunk táján és a minimumok minimuma, hogy fogadjuk el belső, idegrendszeri adottságunkat (hiperaktivitásunkat vagy passzivitásunkat) az alvás terén is.
Kösszépen.