Hogyan szabadulj meg a nyomasztó feladatoktól egy csapásra?

Marshall Rosenberg nevét hallottad már? Na, ha nem, akkor elmondom az ő történetét. Ezt a történetet akkor fogod tudni használni, ha azért nem tudsz aludni, azért jár az agyad éjjel, mert szorongsz a felelősség miatt. Mert úgy érzed, mintha ólomcsizmában járnál, mindenki téged nyaggat, nyúz és macerál, elváráshegyek tornyosulnak a fejed fölé, melyeket esélyed sincs teljesíteni, mindenütt csak a hajtás van, a meló van és még a munkaidő lejárta után sem lazíthatsz egy jót. Túlóráznod kell, rohannod kell, csekkeket befizetned kell plusz a család, vagy ha nem család, akkor meg csajozni/pasizni kell, hogy család legyen…folytassam? Biztos ismered ezt az állapotot. Az élet egy naaaagy feladathegy és te csak görgeted-cipeled a feladataidat és ez igen fáradtságos.

Megérdemelnél egy kis pihenést. Elhatározod, hogy na, ma este korán lefekszel, erre tessék! Nem tudsz elaludni, hogy azt az éber rézangyalát már neki!

Nincs minden veszve, dőlj hátra, mesélek

Fontos tudni, mit miért teszünk és milyen célból. Forrás: sxc.hu

. Elmesélem neked Marshall Rosenberg történetét. Ő amerkai pszichológus és történt egyszer, hogy előléptették. Volt nagy öröm Rosenbergék háza táján, mert hát igencsak kiérdemelt volt ez a cím az ő esetében, sokat dolgozott és tanult, hogy meglegyen a papírja. Az új tisztséggel együtt járt az is, hogy adminisztrálnia kellett – fölöslegesen és rengeteget. (ismerős, ugye?)

Hát a mi kis Marshallunk adminsztrálgatott, dolgozgatott szorgalmasan, mígnem egy nap rádöbbent, hogy az életének így, ebben a formában semmi értelme, ő annyit adminisztrál, hogy már a betegeire sincs jóformán ideje. Pedig Marshall barátunk nagy vízionista volt, elképzelt egy nagyon hatékony terápiás módszert és ahelyett, hogy ezt alkalmazva betegek százait tette volna boldoggá, napi több órát adminisztrált.

Utálta, de megcsinálta, mert félt, hogy elveszti az állását.

Egyik nap összeszedte a bátorságát és megkérdezte magától, mivégre ez a sok ákombákom a papíron, elvégre neki nem ez lenne a dolga. A válasz az volt, hogy “azért, mert egy klinikai szakpszichológusnak adminisztrálnia kell és punktum!” Erre rájött, hogy “ki a franc akar klinikai szakpszichológus lenni? Én a betegimmel akarok törődni!” És abbahagyta az adminisztrációt és attól a szép naptól kezdve nem adminisztrált többé. Úgy gondolta, hogy neki a betegei az elsők, a pozíciója csak második, bánja is ő, ha nem lesz többé klinikai szakpszichológus, süssék meg vacsorára a végzettségét.

Tanulságos kis történet, ugye? Azért mielőtt felmondasz és sírva könyörögsz, hogy hadd legyél legutolsó beosztott a cégecskédnél, van még egy másik alternatíva arra az esetre, ha egy dologban úgy érzed, túl sok a felelősség (és a nemszeretem feladatok) és kevés a móka (az a része, amit szívesen csinálsz).

Végy egy papírt-tollat és írd le, na nem azt, hogy miért kell ezt neked csinálni, hanem hogy (na most kapaszkodj meg) miért akarod?

Pl. ha a melóban túl sok feladatot adnak túl szoros határidőkkel. Utálod, de meg kell csinálni. Akkor írd le, hogy:

“Megcsinálom ezt és ezt a munkát (elmegyek a tárgyalásra, előkészítem az adatokat stb.), mert…”.

és írd le, hogy miért. Miért is akarod ezt a munkát? Miért kezdtél bele anno?.

Miért akarsz te dolgozni?

Mert szeretnél magasabb életszínvonalon élni, fontos, hogy te és a gyerekeid jó minőségű ételeket ehessenek, együtt nyaraljatok meleg, érdekes, vonzó távoli országokban, hogy Whiskast ehessen a macskád 800 Ft/konzerv áráért stb. Valószínű hasonló válaszokat adsz majd, de írd csak le, hogy miért vagy te most épp ebben a munkakörben, miért is akartad te ezt? A TE válaszaid érdekelnek!Garantálom, hogy mindjárt más fényben fog feltűnni és nem rádosztott terhes feladatnak fog látszani, hanem egy olyan valaminek, amit önként és dalolva vállaltál, azért hogy egy szebb jelened és jövőd legyen.

Ha meg nem, még mindig ott van a mi kis Marshall Rosenbergünk, róla is lehet példát venni, kérem szépen.

Bizony, ezt a sok nyomasztó dolgot mind-mind vállaltad, egyszer régen úgy döntöttél, hogy akarod csinálni! Én is úgy vagyok evvel, hogy akarom a csekket befizetni, mert nem szeretnék fizetési felszólításokat kapni, be akarok vásárolni, mert szeretem, ha finomságokkal van tele a hűtő, akarok dolgozni, mert nagyszerű nyaralásokra mehetek a pénzemből!