Meséljek Neked szupermenről?
Vagy, hogy személyesebb és egyben érdekesebb is legyen: elmondjam a gyógyszerfüggő karrieredet? Nem lesz nehéz, több-kevesebb változtatással mindenkinek ugyanolyan.
Naszóval.
Párhetes fetrengés és éjszakai ébrenlétek után elmentél a háziorvoshoz és kijöttél tőle egy recepttel. Kiváltottad. Bevetted. És csiribí-csirbá: aludtál, mint a bunda! Vagy ettől sem aludtál és kaptál egy másikat. Ha még nincs kiégve teljesen a háziorvosod, azt mondta, nyugodj meg, ez csak egy szimpla kis alvászavar, biztos a problémáid nem hagynak aludni, próbálj meg ne aggodalmaskodni annyit és ha szerencséd volt, meg tudtad állni, hogy ne rúgd le a veséjét ennyi vadbaromság hallatán.
Mintha létezne ember a földön, aki megnyugodott volna attól a mondattól, hogy: “próbálj megnyugodni”!
A fincsi alvások után jött egy olyan időszak, hogy már megint ébren vergődtél és hallgattad, ahogy körülötted mindenki békésen szuszog. Elmentél az orvoshoz hát megint, mire ő emelte az adagodat vagy adott egy másikat. Egy erősebbet. Egy bikaerőset.
Pár hónapnyi gyógyszeres-delíriumos alvás után kezdett derengeni benned, hogy akkor mi lenne, ha ma nem. Ha ma megpróbálnád nélküle. Mert elfogyott és nincs kedved megint orvoshoz menni (hogy megkérdezze tőled: “Na mi van, még mindig nem oldotta meg a problémáit? A sok gond még mindig nem hagyja aludni? Ejnye-ejnye! “), mert alvajársz és hülyének néznek a gyerekeid, beszólnak a barátaid és egyébként sem bírsz normálisan felkelni reggel. Nem beszélve arról az aggasztó tényről, hogy nem mindig emlékszel, hogy mit csináltál előző este, MIUTÁN bevetted a csodabogyót, vagyis minimum memóriazavaros vagy, szigorúbban nézve a tényeket debil.
Tehát aznap nem, nem és nem. Hősiesen nem vetted be. És nem aludtál. Sőt, nemhogy nem aludtál, de még szarul is lettél, másnap ment a hasad, felpuffadtál vagy letepert egy szimpla kis pánikroham. Esetleg légszomj gyötört, zúgott a fejed és kettős látásod volt. Ezért másnap (vagy még aznap éjjel?) bevetted megint. És a tüneteid csiribí-csirbá: elmúltak!
Többször is megpróbáltad nem bevenni. Hős voltál – és mikor nem vetted be, nem aludtál… Ki látott már kialvatlan hőst? Szuperment gyulladt, csipás szemmel ásítozva?
Bevetted.
Rászoktál. De nagyon.
Hát, így kezdődött a te altatós-nyugtatós karriered. Meg az enyém.
Még jó, hogy nem minden felnőttmese végződik rosszul. Hogy van olyan, hogy nem veszed be, mégis jól alszol. Nem veszed be, és mégis nyugodt és derűs maradsz.
Még jó, hogy vannak felnőttmesék, amik jól végződnek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: